EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 480 rek találták k i ? Oh édes Jézusunk, ki szeretetből jöttél le a földre és szeretetből haltál meg, vonj félre e karácsonyi szent napok csendjében s tarts nekük életbevágó bölcs oktatást, te, ki Mester vagy a szeretet gyakorlásában! Uram taníts meg minket szeretni ! Ha az igazi szeretet élne bennünk, akkor közelebb volna hozzánk a békesség is e földön. Ahol élő szeretet van, ott benső béke is van, mert ott hiányzik az az elzárkózottság, mit a gyűlölet és irigység teremt a lélekben. Aki igazán szeret, az hisz Istenben, mert életét nem tartjatcéltalannak, elveszettnek. Van célja, van feladata, nem játéka tehát a véletlennek és a vaksorsnak. Aki megérti Krisztus szeretetét, az Örvendező szivvel zengi a karácsonyi zsolozsmát: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség!11 Az felül emelkedik a föld durva göröngyein s belátja a földi dolgok hiábavalóságát. S ép e kiváló és kiválasztott egyének követei ós előharcosai az emberi nemzet boldogabb sorsának és jobb jövendőjének. Az ő .Isten — és emberszeretetükből árad az igazi keresztyénség szelleme, mely mint valami villamos lelki áram száll egyikről a másikra, a szülőktől a fiaikra s ig\ uövaterjedve és hatva, sok kérges szivet megpuhít és sok örvendetes hirt közvetít. Ép karácsony szent ünnepe tanit meg bennünket hinni, abban, hogy a legkisebb és legszegényebb emberi lény szeretete sem hiábavaló az e földön való békesség megteremtésére. E békesség, mely után minden kebelben él az édes vágy, harc, küzdelem nélkül meg nem valósul, nem jön el azonnal, nagy hirtelenséggel, ámde nincs ember, legyen az magasrangú vagy alacsonysorsú, aki e kékesség ügyét ne szolgálhatná, ha akarja. Fel azért hát a szent m u n k á r a : az emberiség jobb, boldogabb jövője érdekében! Akkor mihamarább eljön az az ország, amelynek eljöveteléért naponkint annyi ajk fohászkodik és sóhajtozik. Igen! eljön a békességnek országa, s megvalósul „a mennyei seregek sokaságának" karácsonyi iidvkivánata, mit egykor ott a kicsiny Bethlehem csendes mezején hirdettek csendes éjszakán, a szent éjszakán: „Békesség e földön!" Naumann u. Rédei Károly evang. lelkész. 1911. T f l R C f l . Fohász. (Karácsonykor.) Lukács 2. 2—14. Felséges Isten, irgalom Kifogyhatatlan kutfeje! Vágyó szivünk e nagy napon Hálával, hittel vau tele. Hívő szívvel esedezünk, Miként egykor a pásztorok : Éjjel van itt, sötét egünk, Lelkünk remeg, fél, háborog. Jövel, jövel, — óh könyörülj Az itt sóvárgó lelkeken : Dicsőségeddel végy körül, Ne hagyj sötétbe', hidegen! Te nyisd meg áldott ajakad, Hirdesd nekünk : ne féljetek! Múlik az éj, hajnal hasad: — A Megváltó megszületett! Amen. Petrovics Pál. Gondolatot* a kafö. nagygyűlés alkalmából. A XL kath. nagygyűlés figyelemreméltó képet tár fel, mely nagy tanulságokat rejt magában a protestáns keresztyénségre is. Sokat kell még nekünk tanulnunk és sok bukdácsoláson átmennünk, amig csak addig jutunk, hogy egymást megismerjük. Hát még addig mit kell még átszenvednünk, amig a mi szétszakadottságunkban, tájékozatlanságunkban a célhoz vezető egyenes ut megválasztásához eljutunk és katholikus testvéreinktől megtanuljuk, mire képes az öntudatos összetartás és egységes ut felé való törekvés. Jól mondja a kath. „Alkotmány" vezércikk irója, hogy „a katholikus társadalom mindinkább megérti történelmi hivatását a modern időben." Mikor fogjuk mi ezt jó lelkiismerettel elmondhatni a prot. evang. társadalomról? Micsoda erős öntudat nyilatkozott abban, mikor a kath. társadalom irányitója azt mondja: „haladunk! Megyünk előre minden téren, mind többen vagyunk a kath., renaisance zászlaja alatt, mind jobban megértjük a közös munka szükségét, mind világosabban látjuk a célt, melyet elérni akarunk." Ezt mi evang. protestánsok — fájdalom — nem mondhatjuk el magunkról. A mi elnökeink nem törődnek a néppel, mely széthűz, mely elhagyatottságában fagyasztó ridegséggel viseltetik protestáns társadalmi kérdések iránt. A mi vezetőink nem dicsekedhetnek ezzel, amit a kath. nagygyűlés elnöke büszkén és önérzetesen elmondhat, hogy „ahol a közös munka gyorsan ható ereje termékenyíti a talajt, ott a gyümölcsöt hozó fáknak egész erdeje nő ki!* A katholikus világi íntelligentia rövid idö alatt háromszázezer tagot tudott összetoborozni „kath. népszövetség" cím alatt, a nép között! És m i ? feleljen erre mindenkinek saját lelkiismerete. A hivatalos kath. egyházról mindenki tudja, hogy páratlan katonai szervezete van, mely biztosan számit