evangelikus örAlló 1910 257 azon javaslatát, hogy a törvényellenes és nem éppen ildomos leiratok kiadásától az elnökség a jövőben tartózkodjék, miután a hivatása magaslatán álló lelkészi és tanítói karnak ilyen utasításokra szüksége nincs. Rédei Károly javaslata alapján jóváhagyta a közgyűlés az u. n. Schossberger-féle birtokon lakó evangélikusoknak a gádorosi egyháztól az orosházi egyházhoz való átczatolását. Ugyancsak fenti előadó javaslata alapján elfogadta a közgyűlés Russ Zoltán gádorosi lelkész azon indítványát, hogy az evang. egyházakban is tartsanak idegen lelkészek u. n. missziói istentiszteleteket a hitélet emelése és erősítése céljából. Itt következett a lapunk mai vezércikkében foglalt s egyhangúlag elfogadott nagyfontosságú indítvány. A kerületi közgyűlésre küldendő képviselők megválasztása, a jövő évi közgyűlés helyének (Nagyszénás) megállapítása, s a jegyzőkönyvi hitelesítők kiküldetése után az espereselnök a közgyűlést buzgó imával bezárta. Közgyűlés után közebéd volt a Petőfi-vendéglőben, ahol különösen Veres József esperest és Haviár Dániel felügyelőt ünnepelték lelkes felköszöntőkben. azt a keveset sem fizesse, a vagyonosabb pedig birtoka arányában továbbra is jelentékeny tehet hordjon? Hát rá nézve nem áll az, hogy az 50 százalékon felüli terhet le kell venni válláról. A segély is talán nem csak a szegények, hanem a jobb módúak járandóságának százaléka alapján is állapíttatott meg. S szeretném azt tudni, hogy azok az egyházak, melyek 2—3000 kor. vagy még nagyobb segélyben r é szesültek, mit fognak csinálni a pénzzel, ha csak a szegénynek járandóságát fogják fedezni abból. Különben is sok zsellér jobb módban lehet és van mint sok gazda, a kinek telkére nagy teher, adósság n e hezedik. S mig a szegényebb fizet mondjuk 6—10 kor., addig a nagyobb telekkel bíró, sok oldalról m e g terhelt s esetleg jelentékeny adóssággal küzdő g a z d a 50—80 koronát sőt többet is. Tehát a fenti bizottsági, határozaton méltán lehet csodálkozni, midőn kezdettől fogva nem a szegények tehermentesítéséről, hanem, általában a nagy egyházi tehernek könnyítéséről, az egyházi adózásnak 50 százalékig való leszállításáról volt szó. S ha a segély az egyházban ezen alapon lesz felhasználva, semmiféle bizottságnak nincs jogában azt megvonni. B Ädoalapi segély. Miért apad és miáltal emelhető az úrvacsora-élvezők száma? Megkaptuk az Adóalapi Bizottság május hó 25-iki üléséről kelt határozatát, melynek 9-ik pontja szerint, az eddig megszavazott segélyek 1911 január hó 1-től ugyanily összegben lesznek folyósítva a most folyó ciklusban. Tehát úgy szólván hatástalanul hangzottak el az egyes hírlapi felszólalások, hogy az eddigi segélyezés rendkívüli aránytalanságokat mutat fel, hogy mig az egyes egyházak úgy szólván megszabadulnak a tehertől, addig mások az eddigi teher alatt fognak nyögni tovább is, vagy olyan csekély összegű segélyben részesültek, hogy azteherkönnyítés számba nem jöhet. Egyáltalán tanácsos, célszerű, bölcs dolog-e, egyes egyházaknak soha nem álmodott segély összegeket juttatni, mely összegek ha esetleg jövőben valami ok, politikai fordulat, vagy vegváltozott egyházpolitikai felfogás folytán elmaradnak, úgy ezen egyházak egyenesen a krach szélére kerülnek! A segély megszavazásának alapjául szolgáló kimutatásokhoz egyébként, mint azt többen is hangoztatták, sok szó férhet s az egyházi adózásnak az állami adóhoz mért százalékával, mig egyes egyházakat veszedelmesen felmagasztalnak, addig sok egyházat agyonütnek, támogatás nélkül saját sorsukra bízván őket. A bizottság határozatának 12-ik pontja szerint tudomásul hozatík az egyházaknak, hogy az adóalapnál nem arról van szó, hogy a gazdagnak adója leszállíttassék, hanem, hogy a szegény válláról vétessék le a teher. Igy általánosságban nem értjük a dolgot. Ha a bizottság szem előtt tartotta azt az adózást, mely nem birtok arányában történik, hanem melynél csak önálló családi állapot, vagy pláne lélekszám vétetik a járandóság alapjául és mérvéül, úgy helyes az intézkedés. De a birtok arányában való adózásnál hogy gondolja az adóalapi bizottság ? Hogy a szegény még T Ä R C Ä. Irta: Petrovics Pál ev. lelkész. A fenti cimen egy terjedelmesebb munkát írtam, amelyben több oldalról kifejtettem azon elméleti é s gyakorlati okokat, amelyeknél fogva apad vagy emel-, hető az úrvacsora-élvezők száma. Miután ev. egyházunkban manapság a liturgia egységesitesének é s ezzel kapcsolatban mindenütt megfelelő átalakításának kérdése van felszínen, amely kérdés szerencsés vagy szerencsétlen megoldása óriási mértékben fogja b e f o lyásolni az egyházias buzgóságot és különösen az urvacsora-élvezők számát: ennélfogva itt, időszerű feleletül a fenti kérdésre, az elméleti okok közül csupán a liturgikai okokat kívánom megjelölni. Lituigikai okok. Minthogy a liturgika az istentisztelet elmélete, vagyis azon alapelvek foglalata, amelyek szerint a z istentiszteletnek rendeztetnie és lefolynia kell, minthogy az istentiszteletnek legkiemelkedőbb részét, úgyszólván, csúcspontját az úrvacsora képezi : természetes, hogy e téren is lehetnek okok, amelyek egyrészt mint hiányok vagy mulasztások az élvezők számának apadására, másrészt mint e hiányok pótlása az élvezők számának emelkedésére befolyhatnak. Itt inkább azon főbb alapelveket szükséges m e g említenem, melyeknek érvényesítése vagy figyelmen kivül hagyása emeli vagy apasztja az úrvacsora-élvezők számát. Mik ezen főbb alapelvek ? A szabadság, igazsága rend, ünnepiesség és főként a közösség alapelvei. 1. Az istentisztelet a maga lényege szerint a ker. ember és Isten között a Krisztus által való v i szonyulás kiábrázolása és pedig az egyéni természet,, a történelmi fejlődés, lélektani, eszthetikai stb. törvé-