Vallomás a létért folytatott küzdelemről 185 1863-ban egy kis templom, iskola és lévita tanítói lakás épült. A gyülekezet vezetői a lévita tanítók voltak. Ők tartották az istentiszteleteket, végezték a keresztelési, temetési szolgálatokat. Ünnepeken az orosházi lelkészek szolgáltak. 1895. szeptem­ ber 29-én lett a közösség anyagyülekezetté, első lelkésze Rédei Károly lett. Őt 1911-től Honéczy Pál követte, akinek idejében épült a templom. A község szülötte, Bolla Mihály minisztériumi tanácsos vállalta fel a templomépítés minden gondját. Mindössze másfél év alatt, 1913 adventjére kifogástalan minőségben elkészült a szép neogótikus stílusú templom. 1924. június 1-jén Szentpáli Pált iktatták be a lelkészi állásba. Hűséges szolgálata közben szomorú élménye volt, hogy 1944. október 6-án a templomot gránátlövések érték, a sekrestyében elhelyezett jegyzőkönyv lapjait kitépték, megrongálták. A templomot és lelkészlakot kifosztották. Tőle 1955-ben Benczúr Zoltán vette át szolgálatot, akit 1980-ban Lászlóné Házi Magdolna, azaz jómagam követtem. Lelkészi szolgálat a ’80-as években és közvetlenül a rendszerváltás után A gyülekezet szívesen fogadott. A bejelentett három hónapos kölcsönös próbaidőt a hívek azonnal „leteltnek” nyilvánították. A befogadó szeretet mellett egy óriási, de lerobbant állapotú parókiaépülettel is találkoztunk. A lakásban, de még a telken sem volt vízellátás, és használhatatlan volt az emésztőrendszer is. A kémények rossz állapota miatt csak gyakori koromtakarítás mellett szolgáltattak némi meleget a régi kályhák. Öt évbe tellett, mire emberi körülményeket sikerült teremtenünk. Kutat fúrattunk, használhatóvá tettük a fürdőszobát, és konvektoros gázfűtést kapott az épület egy része. Komolyabb felújításra azonban – anyagi okok miatt – később sem kerülhetett sor. Saját kezűleg igyekeztünk tisztán és jó karban tartani az épületet és környékét. Mindezeknél is komolyabb erőfeszítést jelentettek azonban a lelkészi munka kihívásai. Az első évben negyvenkét olyan egykori gyülekezeti tag tért vissza, akik valamilyen személyes konfliktus, illetve sértődés okán eltávolodtak a gyülekezettől. A legnagyobb pozitív áttörést az evangélikus temetések számának megugrása jelentette. Az örökölt, községi szinten kb. 70%-os ún. társadalmi (nem egyházi) szertartású temetési arány után hamarosan az evangélikus temetések jelentették a 70%-ot, és volt még bizonyos arányban római katolikus temetés is, ezért csak egy töredék lett polgári szertartású. Ugyanakkor tudomásul kellett venni a sajátos ideológiai viszonyokat. Azt, hogy 02.indd 185 2013.06.16. 11:47:52